2018. október 2., kedd

Érted, vagy ellened? A kórokozók nyomában - Pasteur és Bechamp


 Az 1850 körüli időkben két ember óriási hatással volt az orvostudományra, mindkettő széleskörű biológiai kutatásokat folytatott, de csak egyikőjük került az újságok címoldalára, és vált világszerte ismerté.


Louis Pasteur. Elmélete szerint, „a mikrobák okozzák a betegséget”. Egy fenyegető külső ellenség, amit meg kell semmisíteni orvosság, műtét, egyéb kezelések formájában. Az akkori hatalmi elitnek (a mainak is) nagyon is megfelelt Pasteur korokozó elmélete, mert ha az emberek felvállalnák saját felelősségüket a sorsuk felett és ebből adódóan rálépnének az  öngyógyulás útjára, akkor ezen semennyi pénzt nem lehetne keresni és akkor oda lenne a mások feletti hatalom bizsergető érzése is. Pasteurt tehát piedesztálra emelték és a mai napig ő szimbolizálja a baktériumok feletti győzelmet, ma is sok korház valamint intézet viseli a nevét. Szinte mindenki által ismert a pasztörizált tej fogalma, - erre majd később visszatérek.

A másik a szerényebb, hírnevével nem sokat törődő, kémikus biológus tudós, akkoriban nem volt ismert, jelzem ma sem az. Antoine Bechamp. Az ő elmélete szerint „a betegség okozza a mikrobákat”. Nem örvendett túl nagy népszerűségnek, és semmilyen iskola nem viseli a nevét. Ám volt egy különleges mikroszkópja, amely lehetővé tette számára a rendkívül kicsi a sejtnél is kisebb testecskék azonosítását, melyek ott vannak már az anyag ősforrásánál. Alakjuk az ember egészségi állapotának megfelelően változik, és ennek megfelelően különböző formákat öltenek. Szerinte a kórokozók az élő sejtek szerves részei. Rejtve maradnak, amíg a sejt életciklusát befejezi és elkezd gyengülni. A kórokozók segítenek a haldokló sejt szétbomlásában, hogy ki tudjon választódni a testből.
                               

Bechampnak sok követője volt, köztük a német bakteriológus Guenther Enderlein, akinek módszereit Európában 50 éve használják. Szerinte egyes kórokozók többféle formában jelennek meg egyetlen életciklus alatt. Az emberi testben élő mikrobiológiai formák között vannak olyanok, amelyek bizonyos körülmények között az emberiség által ismert legsúlyosabb krónikus betegségek valamelyikét idézik elő. De ha valaki egészséges, ezek a mikrobák segítik a szervezet immunrendszerét és szimbiotikus kapcsolatban élnek a többi sejttel. Amikor az egészségi állapot silányul, alultápláltság, mérgezés, fizikai, vagy mentális stressz, szorongás, félelem, szegénység, stb. hatására, de más tényező következtében végbemenő bármilyen komoly változás, vagy gyengülés is előidézheti, hogy a mikrobák életciklusaiknak egy másik szakaszába átjutva megváltozzanak és kórokozóvá váljanak. Ez azt jelenti, hogy „csak a jó táptalaj” számít, nem a kórokozó. Még Rudolph Virchow német patológos a sejtpatológia alapítója is kijelentette, hogy a kórokozók természetes élőhelyet – beteg szövetet keresnek, nem pedig a beteg szövet okozói. Dr. George White véleménye szerint: ha Pasteur kórokozó elmélete tényeken alapulna, nem volna már élőlény, aki elolvasná, amit írunk.

Pasteur, aki úgy gondolta, hogy minden betegséget a testet megtámadó, kívülről behatoló mikrobák okoznak, és hogy az egészséges szövetekben nincsenek kórokozók, halálos ágyán visszavonta az ezzel kapcsolatos nézetét és elismerte, hogy a belső környezet a betegségek kulcsa.  „A baktérium semmi, a környezet” minden. Ennek ellenére a Pasteur-i dogma a mai napig érvényes és ma is a pénzhatalom szolgálatában álló betegség központú orvoslás és gyógyszergyártás alappillérének számít. Elméletét még mindig szentírásként fogadja el a modern orvostudomány, s ez a habarcs az, ami összetartja az „Egészségügyi Maffia” egész építményét.  Ezzel szemben azokról az egészség központú gyógymódokról, melyek Bechamp sejtelméletén alapulnak, az irányított hivatalos orvoslás még ma sem nagyon akar hallani.  

A tej pasztörizálása
                      
Pasteur legnagyobb szemfényvesztése a tej pasztörizálása volt.  Sajnos a módszere elfogadásra került, ennek köszönhetően kötelezővé vált ez az eljárás, mely ettől kezdve a népesség folyamatos egészségromlását eredményezi.

                                           
Kórokozó elméletéből kiindulva a tejet magas hőmérsékletre melegítik azért, hogy a fertőző betegségeket okozó baktériumokat elpusztítsák, és hogy meggátolják más baktériumok kifejlődését. A pasztörizálás valamivel 75C- fölötti hőmérsékleten történik, de ez a hőmérséklet nem elég ahhoz, hogy a korokozók elpusztuljanak. Ahhoz viszont elég magas, hogy a tejben lévő enzimek tönkremenjenek és a vitaminok hasznosíthatatlanná váljanak. A pasztörizálás elpusztítja a tejsavat, amely gátolja a baktériumok rothasztó hatását, tönkreteszi a tej belső fertőtlenítő tulajdonságát, azt a képességét, hogy elpusztítsa a tejben lévő baktériumokat. Így a baktériumok sokkal gyorsabban osztódnak a pasztörizált tejben, mint a nyers tejben. A nyers tej megsavanyodik, jó kis aludttej lesz belőle, a pasztörizált viszont megrothad, és büdössé válik. A tejben lévő kalcium csaknem 50%-át nem hasznosítja a szervezetünk, ha a tej pasztörizált.  A nem hasznosult kalcium lerakódik a csontokra, az érfalra és a csigolyák közé, elindítva ezzel a meszesedést, ami egy sor ezzel összefüggő betegség kialakulásához vezet. Sokat halljuk, hogy a tej élet, erő és egészség, stb, stb. Pasztörizált formájában biztosan nem.
„A pasztörizálás egyszerűen szélhámosság” Dr. N. Walker.

Felhasznált irodalom: Meil Z. Miller: Védőoltások /2001 Kiadó/
Chislaine Lanctot: Az egészségügyi maffia /Ez Van Kiadó/

Szelíden az egészségért Joalis gyógynövény alapú sejtszintű tisztító információs cseppek (rezonátorok) segítségével. Személyre szabott táplálkozási ajánlások.




Tóbiás Irén

Bejelentkezés állapotfelmérésre, információs méregtelenítésre hétköznap 10 és 12 óra között. Tel.: 06-30-474-0408